Sziasztok!

Hetek óta húzom ezt a bejegyzést, nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert hogy őszinte legyek talán azt vártam, hogy valamikor feltűnik legalább egy embernek a hiányom.

Kicsit olyan nekem ez a blog, meg lassan már az egész blogger, mint egy gyerek, akit éveken át nevelgettem, nem kevés időt és energiát fektettem bele, majd fogta magát, összecsomagolt, és szó nélkül lelépett amíg egy percre elfordítottam a fejem. 

Nem bánom, hogy adtam még egy esélyt ennek az egésznek, mert született belőle még 2 olyan történet, amiket szerettem írni, és amikkel talán néhány embernek örömet okoztam, de mostanra már látom, hogy feleslegesen csinálnám, ha még egyszer belevágnék. 

Nincsenek elvárásaim, az elején se voltak, de kaptam tőletek valamit ami nagyon fontos része volt az életemnek, lettem általatok valaki, aki a hétköznapokban sosem voltam és most sem vagyok, mostanra viszont ez elmúlt, és nem akarok a blogger falain belül is szürke kisegérként kóvályogni.

Szerettem itt lenni, szerettem az elmúlt éveket, rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akikkel ma együtt kávézom és osztozom az élet apró örömeiben, de talán már az utolsó cseppet is kifacsartam ebből az egészből.

Valószínűleg nem ez volt az utolsó írásom, sőt, magamat ismerve biztos is hogy nem, mert néha már most szenvedek és hiányérzetem van, de azt hiszem, többet nem publikálok ide, és nem is ezzel a névvel fogok írni, ha esetleg a jövőben újra elhatározom magam a rendszeres blogolás mellett.

Köszönök mindent, nálatok jobban aligha tudja bárki is, hogy mennyire hálás vagyok.

Itt még néhány hétig elérhettek, ha akartok, de hamarosan ezt a profilom is deaktiválom: ask.fm/NessaOfficial az emailem viszont mindig várni fog 1-2 levelet tőletek, ha eszetekbe jutok.

stolemyheartwithnessa@gmail.com

Nessa. x